Változatok

1.

-Fiam, fiam, borjúfejű,
Hogy fut félre így az ösztön?
Freudi harag mért ostoroz,
tesztoszteron mért így emészt:
Kilenc lányom mind fölfalod,
redős fogad emlőn serceg!
Anyád lotyó. Hogy sikoltott
farát tolva! Vájta volna
szemét holló, jó legelők
lettek volna sóval vetve,
epesárral teleszórva!
Szárnyad volna, bárcsak szállnál,
föl a Naphoz, magasabbra,
szállnál délre, napnyugatra,
szigetfokra le-leszállnál.
Fiam, fiam, borjúfejű,
szégyen vagy te a házamon,
lenne szárnyad, elrepülnél,
elvihetnéd, el a gyászom.
Rőt hímtagod hordjad zsákban,
lakattal zárt szelencében,
szöges, izzó bugyogóban,
kilenc lányom ne akarjad!
Szádba vegyél izzó tuskót,
bömbölésed, hogy ne halljam!
Fiam, fiam, borjúfejű,
menj el innét, röpülj messze!

2.

-Darazsak a fal sarkához
befészkeltek, viaszt szedek.
Viaszt szedek, verébtollat,
fiverebet fal sarkából.
Nap fényével megolvasztom,
lesz majd szárnyam, lesz majd kettő.
Minden némbert megríkatok,
a lábukat kettérakom,
vérrel, véres verejtékkel,
fájó, édes iszonyattal.
Fölszállok én, elrepülök
föl az égre, a magasba,
lássak minden mellet, lábat,
egyre messzebb, magasabbra,
onnan szállok majd le mindig
ivarszagukat követve,
ajtóikat kettétörni.
Anyámat is megríkatom,
sikoltson úgy, mint a réten,
szétdöngölöm gyomrát, lépét,
ordítson vért, ha okádik.

3.

-Fiú, fiú, bikafejű,
ellenséggé lettél, látod,
anyád nincs, ki megró téged.
Mondják, este járt a rétre,
ki a kövér legelőre,
éjszakánként ott sikoltott,
tépetten járt haza reggel.
Fejőstehén volt a dajkád,
anyád nem bírt rád se nézni.
Fiú, fiú, bikafejű,
anyád nem volt, nem is lesz már.
Emlékszel még a patakra,
lent a parton békát szedtünk,
hosszú nyárson pirítottuk?
Emlékszel még harcra, tőrre,
ki tud távolabbra köpni?
Ellenséggé lettél, látod,
bérgyilkosod én kell legyek.
Bárcsak hosszú szárnyad volna,
elröpülnél, röpülj messze!
Kínkeserved itthagyhatnád,
magányodat messsze, messze.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.