Indulok, mert visznek.....

Indulok, mert visznek.
Kint ódon fák lombjai
merednek, s kulcsolják
                              imára kezüket...
értem

Hát ezt is megértem....

Visznek a vesztőhelyre
konokul, zord, morcos katonák:
Az állam szolgái...

....a gép elindult
Árkok, rések, meredélyek mellett
vonulunk, de ezek
már érzem, többé nem nyújthatnak menedéket

s a bábúk csak vonszolnak bőszen, merészen
de a pofont veszem...hiszen nem én vagyok az igazi
marionett,
mert belőlem még lehetett volna
tulajdonos, de ezek csak
maradnak örökkön
bérleti robotok

Miközben vonulok büszkén-kiégetten
mert tudom, a mese már rég halott,
a liget, árny s a patakok közt
nem lelhetem magányom - ezek megszűntek a korral...
s ha léteznek is, a fentiek megtalálnak ott is

látod, mételye a forgatásnak, mint konok áspis hatol be
mindenhová,
s a  valóság uralmát már csak pohár bor gyógyítja
vagy tán több sosemvolt-világgá

S közben ők, a figyelők ott vannak mindenütt
kivárják, mint lassan ható bűz, hogy lecsaphassanak
Tenreád

...még felejteni sem engednek, csak visznek, csak visznek...
ha bánat emészt, inkább téged esznek meg.

S mintha halálos bűnt követtél volna,
legurul eléd életed lajstroma.

Savszürke szőnyegbombázó....
mindenütt hó, sehol egy fa.....közelít
itt most csak én vagyok: magam-egymagad.
....viharvert a zászló
rongyaid lobognak...

..a szél süvít, hol  vagy???URAM!
ki mindent látsz, kit a próféta megírt?

térdre rogyok, s könyörgök...saját fájdalmamért,
mit el sem követtem, miközben
a harcigép csak szórja rám fémhideg lövedékét

Szíven talál................talán jobb is így
a lélek ha kiszáll, már csak az segít......
most is csak harcolok a gyávaság ellen,
bűntetlen életemért.

A gépek elzúgtak, hörren egy hang a csendből:
Bűnös vagy!
Fizess meg mindenér', hisz
kifolyt verítéked nekünk mit sem ér!!!

Nekünk az nem kamat,
s ha fel is mentenek, vagyonod már nem lesz,
úgy kaparod el magad...

Hogy mit ajánlok? Fizess!!! Add el lelked, ha lehet
mégegyszer, nekünk csupán a pénzed kell!!!

Az ítélet véges....a föld megreped:
a bíró elütötte a végzetet....

Most itt fekszem, vér-marta hóban,
s már nem hiszek az
angyalokban

küldetésem véget ért,
s a repedt anyaföld megindult alattam,
fáradt korpuszomért

...hogy elvigyen a Nincsbe, hol időtlen fel-alá járhatok
míg újjászületek .....talán,
s elvisznek, ha kellek még valakinek

majd, ...netán egy véletlen alakba szállhatok,
akkor már
nem kell, hogy megvárjatok

Indulok




















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.