Kényszerem

úgy hallgattalak
ahogy a gyermek
a tündérmeséket
elhittem neked
hogy a farkas az áldozat
nem tehettem mást
gyűlöltem a Piroskát
de megtanultam
imára kulcsolni kezem
s hol nem látta senki sem
zokogtam, zokogtam
arcomat ablaküveghez nyomva
Istent hívtam vagy halált
de egyik sem kegyelmezett
csak te álltál ott
fagyott mosollyal
arcodon
s nézted
hogy szakad fel
minden seb
s hogy ne lásd
mennyire fáj
újra rám adtad
hazug báliruhám






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.