a Fény kísértése
sötétben élt azt hitte
mert nem ismerte a napot.
kíváncsi volt
talán minden máshol
süt csak nála nem.
aztán váratlanul eljött a Nap
az ő Napja
hozzászegődött
választotta
mindegy volt
boldog volt.
felvette szép ruháit
arca krémek nélkül is fénylett
sugárzott
nem látott mást
önmagát és a fényt
hisz az csak a benne élő fény volt.
várt
valami neszek jöttek
neki már az is elég volt.
aztán a hangok
csak nem érkeztek
egészen elmaradtak
félni kezdett
sötét volt.
hirtelen dübörgés
egymás után többször
valami más
idegen zaj
követte
csak jött és jött
és sötét
a hang sehol.
mire felébredt
kiderült
a nap csak ugyanolyan máshol is.
ő még hitte
nem ismeri a napot.
(07 11 02)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
