Nem igaz

álmomban visszajött apám, és nem
valaki más, az akkor tényleg ő volt.
zökkenőmentesen illeszkedett be
újra közénk, és a továbbiakban
nem is beszéltünk arról, hogy meghalt
egyszer. nem kértük számon, hogy hol járt
és mit csinált azóta. valami
alaktalan rossz benyomás maradt csak,
s némi szemérmes büszkeség, hogy ő
meg tudta csinálni azért. ilyeneket
gondoltunk mindannyian,
de én valami mást is éreztem:
kiszolgáltatottságot, hiszen mégis
csak megszűnt egy viszonyítási pont,
szégyent, hogy amivel hónapokig
magamat mentegettem, amivel
minden ballépést igazolhatónak
véltem, végül is épp az nem igaz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.