Zárszó

Csáth Géza, 1919. szeptember 12., Szabadka

Arany lövés visszhangzik bal fülemben.
A jobb már csönd-igézetű.
Kavargó semmi. Megszűnő karomban
sírkő-szilárdan áll a tű.

*

József Attila, 1937. december 3., Balatonzárszó

A sín a célom, és az út a célig.
Szivemben nincsen indulat.
Egy perc, és síró kerekek nyöszörgik
fülembe mázsás titkukat.

*

Radnóti Miklós, 1944. november 9., Abda

A sír megásva. Véget ért a munka.
Többé már semmi dolgom itt.
Egy csattanás, és tarkómon türelmem
vörös rózsája kivirít.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.