Ma este nem tudok mit mondani

Ma este nem tudok áhítatos lenni.
S minden betanult imámtól félek.
S túl nehéz ma kicsit is hálásnak lenni
Csak kimondatlan szitkokban kérek.
Szerepeltetem előtted gyávaságom
Hadd lásd Uram, milyen gyerek vagyok
S a türelmes csendben egyre jelet várok,
Hogy megsajnáltál, s kegyelmet kapok.

Ma este nem tudok mit mondani neked.
De hogyha kimondatlanul is hallod,
Minek legyek küszködve őszinte veled,
Ha már egyszer láttad, amit vallok?
Eddig unott léptekkel jöttél mögöttem,
Most csendben bámulsz, mellém szegődtél,
Kifejezéstelen arccal állsz fölöttem  
S nem titkolod, hogy meg sem lepődtél.

Sose lesz megszokott ennyire félni,
S hiába minden sértődött dacom,
Okos szavakat gyűjtök újra csak kérni,
S kérésem a lábad előtt hagyom.
Uram, minden józanságból kivetettél,
És most iszonyú magamba nézni;
Bár mondanád, hogy Vele nem hitegettél;
Én nem tudok csak magamnak élni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.