Földrengés pusztította tájon,
mint zavart pillantások
lapulnak az árnyak,
magányos lődörgő
értelmét keresi a mának,
de csak sivatagba épít várat
a halálnak,
és míg fényről álmodik
vaksötét barlangban,
hol bőregér marja,
még elszökne dühösen
bárhová,
odakünn minden ágon
dalol egy madár,
őrülete végét már
némán várja
reteszelt ablaknál.
