Üvegélet

Szürkült semmi.
Nyirokban született.
Evolúciónk szintjére,
senkik földjére,
gondolattalanul.

Etették alul-felül.
Most is.
Fénytelen szem,
kérges agy kell.
Mondták is.
Sztár vagy, trendi.

A pénzért,
fetiséért.
A csereeszközért,
hogy éhét vegye,
a másnapi életét.

Az egyszerű csere.
Csak önimádó gondolat,
csak kongjon cafatokat,
minden súlytalant.
Ne virágot,
ne madárdalt,
ne ünnepnapokat.
Holnapi értékek.

Befelé süvölti,
tépi, csak tépi,
rongy az élete.
Ne lássák. Mert ne !
De hányszor,
de hányszor
szűkölt már fel !

Anyám, Apám !
Miért tettétek ?
A gondolkodásra
miért szültetek ?
Miért e meddőhányóra ?
E meddő országba.

Üres agy, se élet.
Megtörnek. Félek.
A sok pénz,
show, por, reflektor.
Üvegélet …
Majd sarokba törnek.



(2007.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.