Mozog


Mozog már nyelvem alatt a nyál,

szaladna, repül, csúszik, eltanyál.

A fürdőkádba esett, átlátszóan cseppent

undorító énekem dallamra vár.

Fáj keresztbe bordám, lángol a gyomor,

keresztcsontom érzi, mi az a nyomor.

Nyomorék a szívem, lelki nyúlvány izom,

szép izmos testemet míg össze nem hízom.

Mozog fantáziám, egyre jobban él,

mindig jobb az új ötlet a réginél.

Hejj, igen, őrülten táncolni jó,

öklendez a tenger, de húz a hajó,

Balta vág a húsba, ugyan, ki várja el,

hogy érzékeny legyen, aki énekel ?

Ijesztően morbid szavakat ír kezem,

mit csináljak ? csak így érzem, hogy létezem,

mozog agyam, fáradhatatlanul reszket,

gondolatban ugrok egy sotté arabesque-et,

nem akarom már hogy fájjon, soha a dallam,

de mégis visszhangzik akarva-akaratlan !

Itt az alkotásvágy, kezemben az anyag,

legyen útjavesztett, ki pazarul hanyag,

kibírok én még egy évtizedet százszor ?

Senki ne feleljen - még fetűnik nekem,

hogy előre gyászol.


(hiányzik egy ütem)


2003.11.10






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vajevõverseny