Pillangó(barátomnak,aki felállt a tolószékbõl)átirat

Gerinced zárta bilincsbe a rettenet,
mi ágyadra szakadt azon az éjjel,
kőszikla szorította tüdődet,
birkóztál remegő levegővel.

Őszbe nézett fiatal arcod,
kihűlt egek orvul megkötöztek,
párnádra tűzött szerelem volt a koloncod,

kinek nincs kegyelem, halni sem menekülhet.

Anyád sírt bárányos égen,
tenyerében tartotta szívét,
pillangót nyújtott feléd ijedten,
„a boldogsághoz egy is elég!”

„Állj fel fiam, az élet oly szép,
élve nem hullhatsz térdre,
holtak közt nincs még heverőd,
jön még tavasz a télbe!”

2007. 09. 11,





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.