Rám hulló

hideg nyári eső hűvös cseppjei
remegéssé válik mikor bőrömhöz ér
halgatom az eget vadul zengeni
és villámként hagy vonzon a föld
magamban dallamára számolom
a zöldülő fű nekem köszön
tó ólom fénye rajta sehol a nap
felhő fedi szélbe bujva rejteke
orrom friss illatokban csobban
csak még merev holnapom taszít
pedig ha a mindig keze vagy lábnyoma
taposná kertünk puha fedelét
ott feküdnék örökbe fonódva
nézve a hangyák apró életét





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.