(egyedül, állva)
Nádasdy Ádámnak
Azonos töltésű részecskék
taszítják egymást
jövök rá tegnap a rejtélyre.
Pedig érzékenység együtt
élő s műcsokor
(szó és nyelv)
mártva tejes bögre
langyos,
fülledve erózió,
másszor absztrakció üres terek közt
(jelbeszéd) itt-ott pontok
szétbontatlan szerkezet
szétesve hanyagul.
Végül játékszerek szavai fűznék
egymást kergetve-lapulva bújva
apró golyószemekben.
S hogy miért is nem juthatott két hasonló részecske
közösnevezőre,
hogy mennyire más a szó mikor szájból
kapaszkodó nélkül veszítve
önmagát.
Szavak magabiztossága csak versben,
mikor szájból milyen idegen
mintha nem az,
(nem is az)
és a beírás akárcsak foltnyi aura-
hiánnyal itatva,
mozdulatokban védekezés félénkséggel
taszításban,
zárlatmosolyos mintha még akarna,
hiába szétpattannak azon nyomban
golyószemekből.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.