Így lrtt

Istenek kegyeltje, sohasem voltam én
Táncoltam magamban, a valóság küszöbén
Vártam a szépet és eltűrtem a rosszat
Meg sem kérdezem már:  „a jövő jót is hozhat?”

Legszebb nem lehettem, hát jó akartam lenni
Ezüstért dolgozni, arannyal fizetni
Kik érezték lelkemben az őszinte foltokat
Ők voltak számomra, a valódi kárhozat

Kocsmák és barátok, szerelmek és kurvák
A kérdezők puhányok, a válaszok durvák
Tömjénnel füstölő papot is vehetnék…..
Nyöszörgök múltamért, bár boldog is lehetnék

Ököllel sulykolták az igazságot belém
Kolonc a becsület, a „csibészség” ma erény
Építeni kéne a jóknak múzeumot
Szívből sajnálni azt ki oda jutott…..






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.