Gyöngyike

Szeretnék felejtetni, de nem akarok,
veled boldog lenni, mert mással nem fogok.
Sírnom kellene, de már régóta nem tudok,
néha könnyes a szemem és ennél tovább nem jutok.

Jó volna éjjel motorral száguldani a semmibe
de félek, hogy arról is te jutnál eszembe.
A gyötrő kérdések vesszenek a sötétbe,
nem értem, miért mentél el Gyöngyike.

Elhagyni mindent, mi fáj nekem,
mert úgy érzem nem lesz boldog az életem.
Aranyos mosolyod a világot jelenti nekem,
a puha ölelésed soha nem feledem

Nélküled magányos minden éjszaka,
ahogy leszáll az est, én mindig várlak haza.
Ha az égen ragyognak feletted a csillagok,
akkor tudd, hogy pont rád gondolok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.