milyen jó ürügy az egyedüllétre
víz alá bukva hosszú másodpercekig úszni
nyitott szemmel két karcsapás között
kitartani épp csak a következő
nagy levegővételig
szemtől szemben végig
tudomást sem véve
a vattacukorkék horizontról
hiszen odáig úgysem érhetünk el
ami mégis mögöttünk folytatódik
