Engem csak úgy szeress...
Mint suttogás a féltett tikot,
mint kínos csönd a temetés végét,
mint röpke láng a szomjas bozótot,
mint könnyes nevetés anyám kötényét.
Engem csak úgy szeress!
Mint vércsepp a vakító havat,
mint remegés a lázas beteget,
mint szorongás a sötét árnyakat,
mint örvény a kapálódzó testet.
Engem csak úgy szeress!
Mint héja a hangtalan siklást,
mint sikoly a hallgatag éjszakát,
mint folyó a repedés moraját,
mint harmat a koldus kalapját.
Engem csak úgy szeress!
2007.07.22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
