gondolatok egy születésnapra...
azt gondolom, hogy nem az évek múlnak,
talán csak a nappalok, éjszakák váltakoznak,
éjjel, ha álmodunk, egy kicsit meghalunk,
reggel, ha ébredünk, újraszületünk.
hogy ne fájjon a tudat, pillanat csak létünk,
magunk köré egy-egy virágot ültetünk.
a világot, mi bennünk ébred,
szüntelen kutatjuk bolyongó lelkek.
szüntelen álmodjuk, szüntelen alkotjuk,
szüntelen keressük, néha megtaláljuk.
az élet nem jó és nem is rossz, csak van,
múlt, jelen, jövő örökké, egyszerre egy pillanatban.
birtokold hát és éld és játszd,
ne hagyd, hogy álmaid eltiporják!
fejemben cikáznak a gondolatok,
összekuszálódva kérdések és válaszok.
miért vagyunk? mit akarunk?
merre megyünk? hova jutunk?
mi fontos és mi nem?
ki az ki kell, és ki az ki nem?
de felelni még bölcsek sem tudnak,
választ is csak önmagadnak adhatsz.
s ha kell egy gondolat, és meg is fogadod,
tövestül tépd ki valamennyi gyomot,
ültess helyére sok-sok virágot,
álmodj velük egy valódibb világot!
2006.09.14.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
