Tûzözön

A „Tűzözön” - egy „virtuális nemzeti vers”. Egy regény végére íródott, megértéséhez érdemes megismerni a történet rövid összefoglalását;
Kocsis Ferenc: Marsfoglalás című tudományos-fantasztikus regénye nem más, mint a Honfoglalás 21. század elején történő megismétlődésének visszaemlékező-elbeszélő formában megjelenített története, mely még az ilyenformán Első Honfoglalásnál is nagyobb nemzeti töltést hordoz, olvasása fantasztikusan megindító; az új Hon ezúttal a Mars, illetve a felszín alatt felfedezett ősi báziskomplexumok.
Egy magyar kutatócsoport az ősi Világvége-próféciákra tekintettel egyedülálló kutatásba és fejlesztésbe kezd; antigravitációs elven működő szondákat, majd űrhajókat épít, melyből hamarosan megalakul a Magyar Királyi Űrflotta. Céljuk, hogy átmentsék a emberiség írmagját és kultúráját a Marsra. A heroikus munkával – és a Nagyvilág részéről erős ellenszenvvel – telő évek meghozzák a várt eredményt: négyszáznegyvenezer ember, valamint számtalan könyv és adathordozó kerül át a marsi bázisokra, mielőtt egy az Armageddon névre keresztelt hatalmas aszteroida becsapódásának hatására meg nem tizedelődik a földi lakosság.
Megkezdődik a Mars-bolygó terraformációja, közben a Földön még másfél évtized telik nyomorban és járványokban. A Föld agóniájának a tizenkettedik bolygó – a Marduk – Föld-közelben történő elhaladása vet véget; a megnövekedett háttérsugárzás hatására felrobban az atomsilókban tárolt száz és száz atomrakéta robbanófeje és tűzözön söpör végig a bolygó felszínén többtíz méter mélyen üvegesre égetve a földfelszínt.
A Marsi Kolónia összeszorult szívvel nézi végig szülőbolygójának pusztulását, a kiépített televíziós hálózaton pedig egy főpap a Föld tiszteletére egy verset szaval:


Felsír a Föld lángoló könnyel.
Gaia fájdalma partokat emészt el,
s miként a holt, úgy az élő,
vén bölcs és gyermek; sorsról regélő -
egy lapra legyenek mind felírva!

Egy napon omlik most lángoló sírba
minden mi élt: színes virág,
szökellő kenguru, egér vagy zsiráf,
s mind ami hullt: vad hadak,
szerető mosoly vagy bőszült szavak,

s mellettük nyugszik most pokoli sírban
mind ami volt: jámbor és csalárd,
remegő kéz és kiásott bárd.
S a kérdésre: "Tovább?", így felelek:

Új útra kél öregvő Nemzeted!



2001. február 6.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.