Éjfél táján
Messzire jár most az idő.
Míg a jelen múlttá fakad,
fordulok egyet; s míly ék-erő:
mesét fon körém lebbenő hajad.
Rám pisszen a szemed,
s bár pilláid csukva,
álmot szór rám csendesen.
Szűzi támot a századokra,
s várhatok, ha nem szól a vekker.
Merész kedvvel lelkem ha felkel,
körbejárja a csendes szobát,
hajlataid völgyét-dombját.
Meleg völgyet feltaláljon!
Magas hegyet túl határon!
...messze repít most az álmom,
Kedves.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
