az amatõr

Reggel, ha ébred
sebtiben öltözik,
száguld le a lépcsőn,
szalad a térre,
füstös bérházak ölelte,
zöld kis szigetére.
Ha felnő, focista lesz.

Nyújtózik a város,
rigó füttye a villamos
zúgása, robaja,
kezében az álma,
piros pettyes labdája.
Ha felnő, focista lesz.

Üres még a tér,
s míg megjönnek a nagyok,
magában rúgdossa,
emeli magasba,
pörgeti, forgatja,
lábához tapad a labda,
mintha teste folytatása volna.
Ha felnő, focista lesz.


A teret már régóta
idő dózerolta,
város füstje betakarta,
a ködben egy férfi jár arra,
emlékeit kutatja.

Soha nem lett focista belőle,
szerencsétlenségben
ez a szerencséje.
Mert a focit még ma is szereti,
de profik csetlését már rég óta nem nézi.

2007.07.03.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.