Én többé nem írok verseket!
Na, végre! Többé nem írok verseket!
Mert tegnap megszültem a Valamit,
és most lebegek!
Harminckét napja csak köpöm, köpöm
magamból a betűket,
agyam szüleményeit szerte-szana,
szórom szét a világba,
hol negédes, rózsás csókokat,
hol mások által ezerszer kimondott
rózsaszín szavakat,
szakszóval közhelyeket,
volt, hogy fájdalmasan szenvedtem,
sírtam,
vagy boldog ölelésben
ujjongtam, daloltam.
De most végre, vége!
Jóllaktam!
Én többé nem írok verseket!
Mert tegnap megszültem a
Valamit!
És most lelkem szendereg,
magasan a Föld felett.
.
Nézlek téged.
Megint újra látlak.
Szegénykém, hogy elhanyagoltalak.
Harminckét napja a sex is
rutin volt csak,
fejemben a szavak
kavarogtak.
Nézlek.
Szemedben a különös fény
felvillan,
és én nagyon akarlak most
téged!
Egy mindent elsöprő, fergeteges,
hatalmas sexet!
De lehet, hogy negédes, rózsás
csókokat,
mások által ezerszer kimondott
rózsaszín szavakat,
szakszóval közhelyeket,
és mind közül a legnagyobbat,
a Szerelmedet!
Mert veszettül kellesz!
Én tegnap megszültem a valamit,
és többé már nem írok semmit!
Csak azt nem értem,
mik ezek a krix-kraxok ,
betűfoszlányok már megint
a gépemen?
2007.07.02.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
