A róka és a holló (Aesopus után szabadon)
A nap ragyogott az égen
Bent az erdő sűrűjében
Állott egy kiszáradt fa
S rajta ó
Egy vén holló
Csőrében volt egy sajt
A holló, ki sajtot lopott
Ekképpen gondolkodott:
A sorsom repített feléd
Jó sajt
Finom sajt
Ez lesz a jó ebéd
A sajtot enni kezdte fent
A róka koma arra ment
S a hollót meglátta ott
Jó holló
Szép holló
Mondd csak, hogy megy sorod?
A holló néma maradt
Csőrében ott volt a sajt
A róka így hízelkedett:
Jó holló
Te kápráztató
Csak hallhatnám szép éneked!
A hízelgés vége az lett
Hogy a holló elfeledkezett
S a csőrét énekre tárta –
Ó sajt
Kerek sajt
Hiúságnak ez az ára
A nap ragyog az égen
Bent az erdő sűrűjében
Hallatszik keserű jaj-szó
Ó sajt
Finom sajt
Sajtját siratja a holló
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.