a házmester
Asztal alatt hever a Tejútrendszer,
buzgón sepreget a házmester,
az összes csillagot lapátra tolja,
kaján vigyorral ül a szemétdombra.
S ha néha egy kiscsillag
zsörtölődik magába,
jól bedöngöli szegényt
a sáros talajba,
Nehogy kilátszódjon!
Nehogy világítson!
Nehogy fénye a szemébe vakítson!
De, olykor azért felkap egy csillagot,
ha házmesterfénye megkopott,
színtelen ruháját azzal csinosítja,
koszos gúnyáját tisztára mossa.
De nézd csak házmester!
Az égen mennyi csillag ragyog!
Azt összesöpörni
még te sem tudod!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: , 2007.06.25
