Budapesti éjjel

Csendes már a város,
Régi lámpák égnek,
Valahol Budapesten
Sétálunk az éjben.

A Dunában tükröződnek
Az éjszakai fények,
Ketten vagyunk: Te meg én,
Együtt kéz a kézben.

Nézzük a kivilágított városi képet,
Ilyenkor minden annyira más,
A házak árnyai életre kelnek,
A levegő hűvösebb s tisztább.

Karod lassan átöleli derekam,
Olyan, mintha megállt volna az idő,
Hozzád simulok szorosan,
Érzem a testedből áradó erőt.

Már nem kápráztat el a Hold fénye,
S a Duna hullámai sem,
Már csak az érdekel,
Hogy soha ne engedj el.

2003. március 16.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.