Kõbe préselt üzenet

Arcod sajgón lángol,
mondd, mit szeretnél?
Kifutni e szűk világból?
Vagy csak egy végsőt üzennél?

Menekülnél, nem teheted,
Ki tanítaná akkor
tombolni a szelet?
Ki csókolná le
A keserű könnyeket?
Ki szórná be akkor
Csillaggal az eget?

Tenyerembe fúrom
ázott arcomat,
hogy merre is menjek,
véred jelzi az utat!

Repülj csak ember!
Ismerős ritmust zakatolsz,
egyszer kihajt, mit ma elvetsz,
Miénk a végzet és a sors!

Magad ne emésszed,
lánghalált hal, ki lángot éleszt,
mit ma porba, szemétbe vésel,
lesz majd kőbe préselt üzenet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: , 2007.06.21