Pillangó(barátomnak,aki felállt a tolószékbõl)

Jártál már mélységben,
kergettek sötét erdőben rémek,
húztak már át hajó alatt kötélen,
hiába tiltakozott lelked.

De jártál már csúcsokon,
röpített szerelem,
nemzettél gyermekeket,
kikben tovább élsz szertelen.

Tudod, hogy kiválasztott vagy,
kit nem tör meg rettenet,
farkasok közt is ember marad,
ki feláll és tovább megy!

S míg kisfiúként pillangót kergettél,
ha kezedből kiröppent, elestél,
anyád vigasztalt, álmaidnak ő adott szárnyat,
"Találsz a réten még pillangót százat!"

Most is hallod hangját,
szólítgat csendesen:
Állj fel fiam! az Élet oly szép,
menj tovább lelkesen,
hisz pillangót rejt még a rét,
a boldogsághoz egy is elég,

ha eléred kedvesem!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: amatorirokextra.hu, 2007.05.