Kicsi Anna

Csemetének csöpp volt
éppen, énekelgetett
csak ekképpen, hogy mért
álmodik folyton álmot,
s ébredni mért nem tesz,
ha kéne.
Arcára öntött aztán
ólmot, vasat,
s remélte, kelni is
jár majd a lelke
beléje.

Harmadnapra kinyílt
szeme pillangókra
nézett, s látni
kezdte, álmait
többé nem véli
tán élőnek,
akkor vette csak
észre –meg is ijedt
tőle –meghalt
szegényke.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.