Megbocsátok Anyám
Lassan elfogy alólam is az út,
a gondok elgyötörnek,
de még meg kell bocsátanom bűnöd,
mielőtt végleg elmegyek,
Anyám, mégis szeretlek.
Ködlik egy nagy szerelem
búzamezők felett,
emlékszem, én ebből születtem,
egy viharteljes éjszakán
mosollyal érkeztem.
.
Pedig lelkemre nem hajolt fűzfaág,
anyám szerelme,
csak egy lágy part ölelgetett,
nagyanyám hófehér lelke,
csaló élet őt is elvette.
Anyám, neked nem kellett
puha érintésem,
nem a te karodba szédült
első imbolygó léptem,
soha sem értettem.
Ülök a ködben, sírva köhögök,
terhes, gyilkos gondokban
fel-felnyöszörgök,
Anyám, én torkom köszörülöm,
életem mégis megköszönöm.
Most minden bűnöd leporolom rólad,
Ne cipeld hát tovább!
Nekem e sebek már rég beforrtak,
Bár még nem emelt fel
E világ!
2007.június 7.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: amatorirokextra.hu, 2007.06.07
