Egy pillanatnyi merengés
Már alig vagyunk, kik érzelmekre vágynak,
A többiek csak dugásra várnak,
Az ebédem leégett,
Én meg csak merengek
Egy cigarettacsutkát elnyomva
Porba és hamuba
A lassan vánszorgó meghasonlott világ fölött
Két analízis tétel között:
Lovagiasság, udvariasság, hősiesség
- semmivé vált magasztos eszmék -
Haza, önfeláldozás, szerelem
- vagy már csak én emlékezem? -
A pillanat elmúlik,
A dohányfüst eloszlik,
A kertben az öreg meggyfa ezer sebből vérzik
Az utókorért szenvedve.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
