Szepesi Árpád: te, meg ÉN
Kedvem nem szeged Krisztusom: nehéz döntni
Mi volt elébb: Tojás, vagy tyúkja,
Ágyamban betegen igézel újra:
Lényege nem kevés;
Mindenség titkát fejtő riglispíl jussom.
Lázamban ezer kohó döngve robbanni kész
Barázdát éget könnycsepp arcomon
Tégedet szólítni íly profánul merész-
Áltat a szellem;
Mely testemmel együtt porlad talajjá.
Szenvedünk együtt hát: a két jó cimbora
Te meg én, mint tojás, meg tyúkja
Felborult bárkán Istennek Szent tora-
Áldomást iszunk;
Haldokló világod vérmárvány oltárán.
De mégis... tudod mit? Kössünk becsszóra
Alkut Mi, ahogy fogadni illik,
Amikor eljön a könnyű végóra-
Hagyj pihenni;
Terhed ródd másik cicomás bohócra!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
