Párhuzamos hiányok

Fanyar országom sajgó földjébe vetek hitet,
készen veszem, ha csak közhelyekre tellik.
köznek helyre nem

E földre sugárzik ki a világfájás, hogy
- jól teszek nem
- nem jól teszek
kinek?

kezet mosok  - annak aki kevés
padlót fogok - annak aki elég
lenne.

Mikor épp nem parlagon heverek,
csizmámmal taposom (kit)
be a földbe az ízlést,
na kelljél csak kifele!
Oh, ez egy csizma a fejemen...

Ajóó paraaaszt
jóó disznajaaa
zsí-ros főd-be szaaarik, - höjj
csodááá-kozúnk,
csodááá-kozúnk,
hogy fődhöz ragaaadtunk. - ejj!

A lovagi vért
- kívülről impozáns
cseppenként megszenvedendő
- belülről rothasztó
rostélyát tépem le fejemről.

A párhuzamosok a végtelenben úgyis összefutnak,
meg az alkalmas pillanatban lehetne kicsit gyakrabban is egy kávézóban én örülnék neki ha te is akarod majd egyszer

legközelebb az alkalmas pillanatban lehetne...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.