súlytalan





mért nem féltem soha jobban
az őrülettől hogy elkap a gépszíj
amikor menni kell inni és
nyelni félre tenni magamban a
készenléti állapotot majd
megbosszulja magát elromlik valami
fölszakad a valóság szövete
kizuhanok rajta vagy
kórházi várón vagy egy
vadidegen karjaiban találom
magam hirtelen képtelen kitalálni
melyik az ijesztőbb
ijedős leszek ilyenkor későn
féltemben jön a menni kell
hajt összeesésig
a vége ugyanaz
felkelek eddig később








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.