variáció ars poeticára

örökre elvész ha megtartod, de kalimpál
ha elengeded. esetlenül kéri a segítséget:
rakd össze, simítsd ki a részletek közti
teret. mint agyagból való nedves felület
úgy kenődik a legfinomabb mozdulatra,
szemed láttára alakul az alaktalan forma.

majd véletlenül megszorítod, az egész szétesik,
s azonnal elnyeli az építkezés pocsékba ment
perceit. állsz mint egy törött porcelán és nem érted:
olyan finoman akartad, hogyan történt mégis meg?
mérges leszel és az egészet százszor is ott hagyod
talán sok volt a víz, vagy mégis kevesebb agyagot
kellett volna hozzáadni. aztán alkalomról alkalomra
lassanként a trükkök beáznak gyakorlott ujjaidba.

végül már nem számít anyag vagy az eltöltött percek,
már egyben marad akkor is ha teljesen elengedted.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.