Az én lelkem

Utolsó lépcsőn a léptem,
Ujongó gyerekek téren,
Mosolygó nők és lányok,
Kertekben színes virágok,
Vidám itt minden,
csak nem az én világom,
Ott minden más és számos lény nincsen,
Az a pici ékszerdoboz, az az én kincsem.
Mikor kinyitom rózsaszín lepke,
Ha bezárom felszáll az egekbe,
Ha belelülük zöld lesz,
Ha felállok már kincs nem lesz.
Nem akarok innen elmenni,
Olyan boldogtalannak fognak hinni!
Felkeltem. Ez a pici ékszerdoboz eltűnt.
Nem látok mást csak magam fölött néhány felhőt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.