hamiskártyások

és akkor minden könnyes lesz.
a fiúk sírnak majd, a lányok pedig
fájdalommal teli szemmel elfordítják a fejüket.
vanília- és dohányszag lesz és mindenki szíve sajog majd közbe.
a fiúk és lányok csak mézes cukrokat esznek majd és
senkinek nemlesz göndör haja. lesznek
kórházak minden utcába.
és mindenki de mindenki
de mindenki szótlan volna.
néha susognának csak. a kórházakba ha nagyon muszáj.
nemvolna zöld, csak fehér. mérget adnának a fekvőknek.

mindenki fehér lepedőn aludna.
álmában bele nem karmolna, párnába nem sóhajtana.
nemvolnának csipkerózsák. csak
páholyokban legyezők, fülledt volna a lányok haja a fülük mögött az a puha.
otthon mindenki apró kényelmetlen papucsokba bújna
és türkiz italokat kortyolna hátrahajtott fejjel kecsesen.
finoman lehunyt szemmel, nem ábrándulnának a plafonra.

minden falon tapéta volna,
kicsit gyerek, kicsit félelmetes.
hintalovak és egerek.
vasárnap ligetbe mennének, és karüszelen mosolyognának kényesen a fiatalok.
lassan forogna a karüsszel.
az iskolákban nővérek lépnének halk talpú cipőkben,
széles hűvös folyosókon mint az abigélben.
félsz? susognák néha. félek. mondanák vissza.
lennének nagy báltermek, és a szecesszió omlana a falak közt.
csipkék a lányokon és a férfikezeken kesztyűk.

a szívek pedig kőből volnának mind.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.