Küzdelem

Felszálló köddel tűnök előled
messze magasra, ott foszlok szét.
Üzenem a hozzámköktözőknek,
ne takarják előlem a fényt,

mert sűrű cseppekben hullok rájuk
s megfestem szép kopár arcukat.
Azon múlik majd boldogságuk,
szerénységem milyen színt mutat.

Kék tükröcském kerekded burkában
védelmezek minden csecsemőt,
csak utána jöhettek sorjában
s kaptok egyre ritkább levegőt.

Vegykonyhátok izzító páráját
könnyek közt, fuldokdolva nyelem,
többször foltozgatott kabátkám
szakadtan segít at emberen.

Még felszállok a hajnali köddel,
egyre nehezebb, súlyom nyomaszt.
Harcolok érted foggal, körömmel,
érezd jól magad a Nap alatt.

2006. március







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.