A nagyon piros busz



Berobogott a nagyon piros busz,
pattogva égett a nyár,
hatalmas, forró cseresznye,
elémgurult és kicsit megállt,
mert piros volt a lámpa is,
az izzó forgalmat vigyázta,
nem láttam, mert beleenyészett
a mindent betöltő színillatába
a busznak, ami ki tudja
merre tartott és kiket vitt, hova,
egy nagy Pirosból jöhetett,
és behegesztett engem is oda,
mint mindent, ami itt volt,
míg meg nem érkezett,
e földmagizzás helyén,
de elvéreztetett,
majd elkevertetett egy pillanat alatt
a gyümölcsszagú magma hars,
édes,
felordító csöngésében,
elöntött és elöntöttem
vele-magam ízzel,
zamatos cukrokkal, savakkal
lett a létem
test, lédús parázs,
hunyt pillájú vérragyogás,
mint ez a vers,
bő, piros nyár,
térdreborult pipacs.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.