Replika
(József Attila: „Tavaszi ének” c. versére)
Attila, Attila, talán késői a replika,
de a tavasz nem Márta
a tavasz Katkám, Katinkám,
nyárra Katica,
másnak Lilla vagy Léda, máskor Flóra,
hja, esetleg szőke és másfél mázsa
de semmiképpen nem Márta !
szólhattam volna már előbb,
tudom, poszthumusz e replikám,
de akkor még én nem voltam,
mára pedig Te
azért hallgasd meg,
s ha öt forintért kuglert veszel,
újabb életre teszel,
már ne hidd, hogy úgy lesz,
új tavaszodon a szépet újból
csak Mártának tehesd
de pressziód csak őszbe vitt,
most is, a ködbe,
ködbe, a csöpögő semmibe,
csak az örvényt húztad, húztad,
magad után, …legyen csak kéznél
Mártának hívtad,
jaj, jaj, miért szuggeráltad,
öltöztetted tavasznak, szerelemnek
pedig csak Márta volt,
pedig érezted, foszlósan kergetett,
fájón sajogtad kapaszkodónak,
nem láttad illanását, szalmaszál se volt
fáj csattanód,
… óh Márták … vagy a halál citeráz !
… neked, a sohse lett tavaszodra szerenádot
(2005.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.