Nem hagynak elégni
a roppanó gerendák alatt
fekszem az ágy bántó melegén
kinn a fagy cirógatja az utcát
holnap találkozás idegenekkel
a volt családom csönget
gyerektartás kell nem én
jó lenne elfutni a városból
a legmagasabb domb pici
bükkfája alá bújni csendben
felvésni bicskával a testére
hogy nincs mit törlesztenem
kötelet fonni a lányom
gyönyörű babahajából
átdobni a zöld rügyezésen
s lógni a házak felett
mire sok év múlva felnövök
ellátszik majd a nagy városig
törzsem kopott bevágása
nincs mit törlesztenem
eltüzelni sem tud majd
elszakított gyermekem
vagy egy lecsúszott egyén
hisz hiába hasít, vág tűzre
felfakadó könnyeim
nem hagynak elégni
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
