Õrült hangulatban

Susogó szellő szárnyon
Szállok gondolatban,
Felettem félelmes jövő,
Mogorva múlt alattam.

Hangsúlytalanul sodródom
Agyament Káoszban,
Felhajtóerőm fogytán,
Akaraterőm hajthatatlan.

Gravitációm egyre vonzóbb,
Bármit teszek ellene,
A múlt nem ereszt , már
Torkon ragadott sötét szelleme.

Vicsorogva szitkozódnék,
Vagy ütnék eszement módon,
Csapkodva magam körül,
Mint a világ teszi. Aggódom.

Az emberek jók, általában.
Ostoba csak én vagyok
Ebben a rohadt kuplerájban,
Ha rátok hallgatok.

De nem teszem,
Fogaim összeszorítom, szinte fáj.
Ha a világ megháborodott is,
Nekem nem muszály.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.