Derengés

Derengés. Dereng és
elferdül bennem valami
kora reggel.
Hajnali hajlam?
Várok, fülelek hátha
eldől. Valamerre.
Csörömpöl vagy puffan.
Esetleg szottyan.
Hozzá a kedve.
Mert nekem nincs
a felkeléshez
Nem akarom
összedefiniálni magam.
Hagy lazuljak még
egy kicsit
a tudatommal.
Én és a tudatom fütyülünk
a nőkre az idén.
Újévi fogadalmam volt
ez tavaly
előtt.
A fütyülés néha sikerült.
Ezek a rohadt addikciók
mindig lesből támadnak.
Orvul mint most az
ébresztőóra
- az áruló –
szilánkosra töri ezt a
képlékeny kaleidoszkópot
beengedve a
piszkosbarna koffeinhiányt
az
épphogy-ébrenlét
fedélzetére.
Hogy megint milyen
kiábrándítóan
hangzik
ez a hétköznapi
„ Jó reggelt!”
is.
jaj!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.