Meglesett asszony


Eső csöppen
rétre, ablakra, tetőre
én is ázom
szemem házadra tapad
árny- fény táncol
odabenn narancs-sugár
s bőröd pergamen papírra olvad
rajta szerencsés gyertya
viháncol.

Férj, Feleség
vacsora sziluett
asztalon bor, teríték, mécsek
mennyi eleség
jut osztályrészül
lám, férfiaknak
kik szerencsések.

Benn gramofon dalol
vacsorához fűszerez
hitvesi csók
(ázom)
magányos eb csahol
részvétet így szerez
asztali áldást oszt a Férj
csönd-mosolyban esznek
meghitt csörömpölés
szerelmes kések, villák
hófehér nászabroszon
kéjesen
össze-összevesznek.

Földszinti fény kihúny
s a hálószoba ablakán
függöny mögött
arcom előtt
vad ölelés
férfi csók a Nő nyakán
csók enyémen is:
Esőleány vígaszt teremt
szemem fedi
ajkon simít
kertből kiűz, halál elől
s fülembe súg
új genezist.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.