Amíg tart
Egy ilyen óra áll, örökidőt
Mutatva, örök ébredést,
Olcsó, használt szövetű fénybe
Öltöznek a tárgyak, minden
Körvonal külön lebeg, mint lassú
Lövedék, még mindig tart az
Ellenfény, égve maradt egy lámpa
Értelmetlenül, ahol napszámra senki
Nincs, egy asztal műanyag élfóliáján
Megcsillan a gyári szám, cikóriaszínű
A fény, csak gyenge lötty, szólhatnék
Is, hogy zárják le, van porta ott, vagy
Várni, míg a takarító visszajön, ahogy a
Csillagképek fölkelnek, lenyugszanak,
Rendjük szerint.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor
