Tán lehetne még
Gyorsan felejteni, hogy
Másnak hittek, vártak még
Valamit, hátha én segíthetek,
Így ülnek együtt, sok pálinka
Fogy, az este lassan ver, a
Kerten át, mint egy vagonretesz,
Csikordul épp a tél, a durva
Lábnyomok átlója most már úgy
Marad, a fák között és bent,
Ahol tovább halad, a lány szívében,
Néha őrült trappban, néha két
Lépés között a vég kivárhatatlan,
Fejébe vette és az anyja is, hogy
Én segíthetek, ahogy ígértem,
Néma ülősztrájkkal hisznek benne,
Tán lehetne még gyorsan felejteni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor
