ROSSZPASSZ

tétován mint túl apró buborék
libeg felfelé bennem a szándék
majd a tudat felszínén kipukkan:
össze kellene szednem magam

de éppen nem jók az erőterek
(tudod lelkileg mobil vagyok
egy ponton túl térerő nélkül)
meg a sors fonala ráadásul
hurokként szorul körém
esetleg az allergometeorológiai
viszonyokat is említhetném
ma teljességgel lehetetlen
mivel gyűlölöm a bemondót
vagy csak nem tudom kimondani
egy mondat valódi értelmét
most rossz ízű a csapvíz
túl szomorú a hajnali kukázó
a rúgott kutya se jól nyikkan
sőt  bosszant egy autó formája
különben sem alkalmas rá a város
mert mindenki egyedül hagyott
hiába is kergettem el őket

így inkább csak szórakozás
lesz nálam ma  műsoron
a végtelen kikapcsolt
képernyőit bámulom






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ezredvég, 1999