Tova-tûnõdõ

Míg a pohárba töltöd italod,
Hajadra vad ábrát fest a nyári nap,
Homlokodra ráncot vet a gondolat:
Maradni vagy menni volna jobb?

A tavon egy árnyék megremeg.
Szikrát vetnek a túlpart házai.
Arcodra mosolyommal mosolyt ültetek,
Ápolom, s nem hagyom bántani.

Holnapig. Aztán vonatra szállok,
Bejárok hetedhét világot.
S lassan közénk lopódzik a Távol.

De ha a tél közel, s Te fázol,
Csókokból szövök takarót Föléd
És egymásra-ismerésünk  tanúja s Sötét.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.