Élveboncolás
Indák fonnak körül, szorít
a fenséges, lassú pusztulás.
Emberként volna jó, taszít
e megfontolt élveboncolás.
Szépen távozni, langy-békésen
utána hímes, hűs ravatal,
de nem szűnik kergetésem,
- ahogy port hajt a zivatar.
Nem tisztít semmi békülés,
- egy kutya vinnyogva pöndörög -
érzem, közel a szélütés,
- s a sötétben egy vak ló röhög.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
