Nézd csak:kacsintok szivárványt
Neked én szegény mosoly fogoly
fura alak lakat alatt fogva tartasz
karanténomban a járványt
Te tenyészted bennem hogy oly
jól funkcionálló sejtjeim feladják
a harcot megadják maguk
Neked mint partra vetett halak
a halálnak nem ellenkeznek vergõdnek
mi meg nem tudjuk hogy fogjuk
így véletlen végzetünk salak-
anyagából kimenteni szerelemtõl haldokló sejtjeim.
