NAPLÓK: álmatlanul Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 09:34 Összes olvasás: 7315| 48. | [tulajdonos]: Ragadozók | 2014-06-15 19:40 | Ragadozók azon az éjjelen is írtam. dühös voltál. ki nem állhattad, ha
írok.. úgy kell írni, hogy több legyen, mint
vers! éberré kell pofozni az embereket. hallgattál. ez a némaság
irritált engem. fogaid között gyufaszál, mintha ez olyan menő lenne.
ja, egy rizsszem a fogaid között. ez pátosz! -nevettél az arcomba.
leheleted bűze megcsapott. - rossz költő vagy! - szajkóztad újra.
tudtad, hogy erre ugrok, és én pofoztalak a versekkel, az ujjaim
között lévő papírlapokkal. * láttam magamat, ahogy a vázában rohadó
tűzliliomok fejét téptem kéjesen, miközben a narancs, narancsvörös
szavakat mantráztam és szőnyegbe tiportam a szirmokat ! élveztem,
ahogy szétmállanak a talpam alatt a virágmaradványok, s velük együtt,
az oly annyira féltett verseim is. a gyilkolás mámora tombolt! kővé
dermedve néztél. utáltad írásaimat, mert oda már nem vittelek
magammal... * sztoikusnak tűnő nyugalommal nézted tombolásomat. hagytad,
hogy gnómnak becézzelek, hogy leordítsam a fejed. aztán, csak vége
szakadt e kimértségednek. mit tudsz te rólam, rossz költő? - robbant
ki belőled a sokkolónak szánt kérdés. (fülemben felerősödtek valami
bennszülött dobok: tirirá tirirá tam tam! és újra ez a tirirá tirirá
tam tam ! és újra. fekete holdsarló remegett égő szemem alatt . - mit
tudsz te egy nőről - vágtam a képébe. tudod, te mitől izzik egy nő
szemében a gyűlölet? * a felhők lustán úsztak a közömbös égen. a
levegőm elfogyott, de csak futottam a magam teremtette lúdvércei elől
(- apa így hívta a lidércet) míg nem aztán elvágódtam a borostyán
gyökerében. nem érdekelt a combomon vérző seb , az sem, hogy szoknyám
is felhasadt . futottam, még össze nem csuklottam az eszméletlenségbe.
* (emlékszel Artemiszre? szarvastehenedet a fának döntötted, s vadul
tépted le rólam őrületruhámat! kiéhezett vadként harapdáltad testemet,
elborult szemedben, mint tehetetlen és kiszolgáltatott nőstény
jelentem meg, és beteljesítetted állati vágyadat.) * valahol alszanak
szelíd álomforrás mellett. minek átkozni tűzliliomokkal? istenem
mindent adj nekem vissza! a versek gyönyörét, a szerelem mámorát! hogy
nyolckarú pókasszonyként átfonhassalak! nyolc lábbal szorítanálak
sistergő, kanszagú párduc om, liliomok őre . nevetnem kell, hiszen
nincs az égen egy kurva hold sem. * apa hol vagy? hol? apa, dögölj meg
apa ! elkurvulunk a tűzliliomok narancsizzásában apa! nem tépheted le
a bőrömet! nyúzz meg előbb magaddal együtt! "elmebaj! - röhögtél, ez
elmebaj!" sárgán reccsenő liliomszirmok. elveszítem már-már minden
erőmet. ( a ragadozók ) aztán mégis nővé értem. benned újraéledhet a
férfivarázs. Istenem, add, hogy így legyen! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
